Mozaik család: mit tegyünk, hogy jól működjön?

Mozaik család: hogy épül fel manapság egy mozaikcsalád? Hogyan kommunikáljunk, mire kell figyelni, hogy jól működjön? Mielőtt belecsapnánk a közepébe, fontos megjegyezni, ha másodszor is házasodtok és egy szép mozaikcsaládban tervezitek az életeteket, igénybe tudjátok venni a családokra vonatkozó állmai támogatásokat (pl. CSOK, jelzáloghitel elengedés stb.)

Mi az a mozaik család?

A mozaikcsalád (vagy patchwork-család) egy válás utáni családforma, ahol az egyik (vagy mindkét) szülő gyerekeit az új kapcsolatban élő felek nevelik. Tehát elképzelhető egy olyan mozaikcsalád, ahol az anyukának van két gyereke, az új apukának még egy sincs. Vagy mind a két félnek van(nak) gyereke(i) és még lesz közös gyerekük is. Van az a klasszikus idézet: „Mi ez a zaj? – A te gyereked meg az én gyerekem veri a mi gyerekünket.” A konfliktuslehetőség minden családban adott és további töréspontokat jelenthet, ha nem vérszerinti testvérek a gyerekek vagy ha nagyobb a korkülönbség a mozaik különböző összetevői között.  

Miért van mostanában egyre több mozaikcsalád? 

Ma Magyarországon a házasságkötések közel fele válással végződik. Ennek rengeteg oka van. Sokan nem tudják felmérni előre, hogy milyen terhekkel jár a gyerekvállalás, a karrierépítés és a háztartás összehangolása úgy, hogy közben a házasságot megalapozó párkapcsolat is megkapja a kellő figyelmet.

A modern társadalmakban komoly elvárás nehezedik az anyákra és az apákra egyaránt. A megtanult, örökölt, ösztönös szerepelvárások ötvöződnek az újakkal. Vagyis szülőként, munkavállalóként és partnertként is egyszerre kell megfelelni egy régebbi és egy új eszményképnek.

Ráadásul sokat változtak a házassággal kapcsolatos társadalmi elvárások. Régebben jellemző volt, hogy a házasságot mindenáron próbálták „egyben tartani”, akkor is együtt maradni, ha már mind a két fél kikivánkozott belőle. Gyakran előfordul, hogy az összetartó erő már nem a kölcsönös egymás felé fordulás, hanem az anyagi kiszolgáltatottság (közös kölcsön, elképesztő ingatlanárak) vagy a gyerekek érdeke. Az anyagi kiszolgáltatottság ma is gyakori korlátja a válásnak, viszont arról megoszlanak a vélemények, hogy mi a jobb a gyereknek, milyen esetben szükséges a válás mellett dönteni és mikor érdemes akár külső segítség bevonásával az együttmaradásért harcolni. A válás után van, aki új kapcsolatba kezd és gyakran ez az új félnek is van már gyereke.

A válóper során kialakul, hogy a gyerekek melyik félhez kerülnek, az is lehet, hogy a megosztott nevelés mellett döntenek a válófélben lévő szülők. Minden megoldás rengeteg problémát hordoz magában. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen viszonyban váltunk el, hogyan tudjuk a kapcsolatot tartani a volt férjünkkel, feleségünkkel és hogy miként viszonyul ehhez az új párunk. És akkor ott vannak a gyerekek, akik szintén különböző módon reagálhatnak a válásra, a különélésre, a megosztott nevelésre, az új párra és az „idegen” gyerekekre. Az új kapcsolatból születő gyerek újfent megkavarhatja a lapokat.

Hogyan kommunikáljanak egymás között a szülők a mozaikcsaládban?

Láthatjuk, hogy számtalan konfliktusforrás adódik egy mozaikcsalád életében. Ha közös megegyezéssel váltunk, akkor is sérülésekkel érkezünk az új kapcsolatba mi és a gyerekek is. Ez elmondható a másik félről is. Ami nehéz egy családon belül, az megsokszorozódhat a mozaik család esetében. Hiszen elsőre olyan, mintha két családnak kellene egy fedél alatt élnie. Időbe telik, mire összecsiszolódnak az egyes szereplők.

Egy mozaik család esetében nehéz meghúzni a család határait. A gyerekek jó esetben tartják a kapcsolatot a vérszerinti, elvált szülővel, miközben fizikailag egy új családban élnek. Vannak olyan mondatok, amik súlyos konfliktusokat eredményezhetnek. „Nem érdekel, hogy mit mondott az apád, itt az én szabályaim szerint játszol!”. „Lehet, hogy ti úgy ünnepeltétek a húsvétot, de mostantól máshogy lesz.”

Nagyon lényeges, hogy ilyenkor szülőként nyíltan, őszintén és empatikusan kommunikáljunk egymás között és a gyerekekkel is. Ehhez persze arra is szükség van, hogy tisztában legyünk magunkkal, a saját érzelmi állapotunkkal és hogy mennyire sikerült feldolgoznunk a múltat.

Hogyan viszonyuljunk a múlthoz és a jelenhez egy mozaikcsaládban? 

A válás egy gyászfolyamattal jár együtt. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy az új kapcsolatba, házasságba lépő fél hol tart a gyászmunkával. Vagyis nem érdemes semmisé tenni, kitörölni a múltat, sokkal inkább cél a feldolgozás. Épp ezért ebben a múlt-jelen viszonyrendszerben is elengedhetetlen az empátia és a nyitottság. Elsőre talán nehezen kivitelezhetőnek, fájdalmasnak tűnhet az a megoldás, hogy nyíltan, őszintén beszéljünk az új szerelmünkkel arról, hogy milyen érzések, gondolatok vannak bennünk a régi kapcsolat nehézségeivel vagy éppen szépségeivel kapcsolatban. De nem is azon van a hangsúly, hogy vájkáljunk a múltban, hanem a tiszta, célirányos kommunikációval. Úgy könnyebb elkerülni a féltékenységet, a sértettséget.

A gyerekek múlthoz, jelenhez való viszonya is kellőképpen összetett. Lehet, hogy eleinte örülnek az új párunknak (főleg a kisebb gyerekek). Ha viszont állandósul az új szereplő jelenléte, aki ráadásul tekintélyszemélyként a nevelésből is kiveszi a részét, számtalan konfliktus alakulhat ki. Az eredeti család és a vérszerinti szülő szokásrendje, hagyománya, nevelési attitűdje lehet, hogy teljesen eltér az újtól. Rengeteg időre és türelemre van szükség ahhoz, hogy kialakuljon az új család szerkezete. Ebben az esetben is a felnőttnek kell türelmesebbnek, okosabbnak és empatikusnak lennie, hiszen nem a gyerek szándéka volt az új családalapítás.

Hogyan oldjuk meg a konfliktusokat a mozaikcsaládban?

A konfliktusok megoldásának kulcsát megint az empatikus helyzetfelismerésben és a nyílt, őszinte kommunikációban találjuk. Ha megakadunk a folyamatban, érdemes szakemberhez fordulni, hiszen nem feltétlenül vagyunk képesek arra, hogy kívülről nézzünk rá a helyzetünkre. Egy gyakorlott pszichológus bevonása a folyamatba jól jöhet ilyenkor. Segíthet a problémák megfogalmazásában és a megoldáskeresésben.

Sokat segíthetnek a nevelési szakkönyvek ezen a területen. Célszerű olyan könyvet olvasni, ami elsősorban nem a gyereknevelést, hanem a szülőnevelést vagy a családnevelést tűzi ki céljául. Kim John Payne: Az egyszerűbb gyermekkor vagy a Melegszívű fegyelmezés és a beszédes című Magunkat neveljük könyveiből nagyon sok hasznos, megélt iránymutatást olvashatunk. Elaine Mazlish – Adele Faber: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje – Gyakorlati tanácsok a sikeres szülő-gyerek kapcsolathoz és a szerzőpáros Testvérek féltékenység nélkül könyve is sok-sok gyakorlati megoldást javasol a konfliktusok kezelésére. Ezeket a könyveket persze akkor is kézbevehetjük, ha nem mozaik a családunk, csak gyerekeket és saját magunkat nevelnénk.

Segíthetünk?

Add meg adataidat, kollégánk maximum egy munkanapon belül keresni fog!